1. Szilíciumorganikus felületaktív anyagok határfelületi tulajdonságai
A leggyakrabban használt szilikon felületaktív anyagok az EO/PO módosított szilikon felületaktív anyagok, amelyek tulajdonságai különböző tényezőkkel, például az EO/PO arányával és a felületaktív anyag polimerizációs fokával stb. függnek össze. Az EO a tenzid módosított csoportjának hidrofil része, a PO pedig a lipofil része. Ha az EO/PO aránya változik, a szilikon felületaktív anyag teljesítménye is megváltozik. Megállapították, hogy ha az EO/PO arány nagyobb lesz, a tenzid HLB-értéke nő, ami a megnövekedett hidrofilitást jelzi; kisebb EO/PO arány esetén a tenzid hidrofilitása gyengül. Ha a beoltott poliéterrel módosított szilikonolaj EO hossza azonos, a felületi feszültsége a polisziloxán polimerizációs fokának csökkenésével nő. Ez annak köszönhető, hogy minél rövidebb a polisziloxán molekulalánca, annál szorosabb a kötés a levegő/víz határfelületen és annál több metilcsoport van a felületen. A PO bevezetésekor a polisziloxánlánc hidrofób jellegét növeli, így a poliéterrel módosított szilikonolaj felületi feszültsége megnő.
2、Szilikon felületaktív anyagok szuper nedvesíthetősége
A polidimetil-sziloxán lánc ezért könnyen szétterül a poláros felületeken (pl. víz, fém, szál stb.) az, hogy a sziloxánlánc oxigénje oxigénkötést tud kialakítani a poláros molekulával vagy atomcsoporttal, ami növeli a sziloxánlánc és a poláros felületen lévő molekulák közötti erőt, ami arra készteti, hogy egyetlen molekularéteggé terjedjen, így a hidrofób sziloxán a poláros felületen fekszik, és egyedi "feszített lánc" konfigurációt alkot, míg a közönséges felületaktív anyagok hidrofób csoportjai függőlegesen állnak a poláros felületen. Ha a polisziloxánban a metilcsoportot más csoportokkal (például nagy alkil-, aliciklusos, aril-, szilil vagy szénfunkciós csoportokkal) helyettesítjük, a szubsztituenscsoport polaritása vagy térbeli ellenállása megváltozik, ami elkerülhetetlenül befolyásolja a polisziloxánok hidrofóbságát és a poláros felület terjedési sebességét és állapotát. Például a metilcsoport nagyobb alkil- vagy arilcsoporttal való helyettesítése jelentősen csökkenti a polisziloxánok terjedési képességét, valamint a poláros felületeken való orientálódási képességét.
3, a szilikon felületaktív anyagok emulziót stabilizáló képessége
Egyes oltott szilikon felületaktív anyagok képesek az emulziót stabilizálni só, etanol és szerves oldószerek jelenlétében, ami a hagyományos szénhidrogén felületaktív anyagok esetében nem így van. A szilikon felületaktív anyagokról atomerő-mikroszkópiával (AFM) megállapították, hogy kölcsönhatási erőkkel rendelkeznek a határfelületen. A nemionos tenzidek 25% etanolos oldatban elveszítik felületi aktivitásukat, míg a szilíciumorganikus tenzidek még 80%-ig terjedő etanol térfogatfrakcióban is képesek csökkenteni a felületi feszültséget. A szilikon tenzideknek ez a tulajdonsága azt tükrözi, hogy a polidimetil-sziloxán nemcsak hidrofób, hanem azt is, hogy a szilikon tenzidek szerves oldószerekben oldhatatlanok a polidimetil-sziloxán tartalom növekedésével.
4、Organoszilikon felületaktív anyag és CO2-hatás
Rocha és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a poloxamer trisziloxán felületaktív anyag képes CO2 és víz emulziót képezni, és az EO szám beállításával és a felületaktív anyag "hidrofil-CO2 egyensúly (HCB) értékének" megváltoztatásával az emulzió CO2-vízben (W/C) emulzióból C/W emulzióvá alakítható. Sarbu és munkatársai a szilíciumorganikus tenzidek fázisviselkedését vizsgálták szuperkritikus CO2-ban, és megállapították, hogy a fázisviselkedés érzékeny a CO2-fób csoportokra és kevésbé érzékeny a méretre. kationos szilíciumorganikus tenzidek sorozatát állították elő, és tanulmányozták viselkedésüket nagy sűrűségű CO2-ben. A polidimetilsziloxánok lánchosszának és ellenionjának változtatása egyaránt erősen megváltoztatta a felületi aktivitásukat a kritikus CO2-ban.