1. Szervetlen égésgátló:
A szervetlen égésgátló anyagok lángmentesítő szerepet játszanak, elsősorban a töltőanyag nagy fajlagos térfogatának hőtárolási és hővezetési tulajdonságai révén. Ez lehet, hogy az anyag nem könnyű elérni a bomlási hőmérsékletet, vagy pedig az égésgátló elnyeli a hőt, amikor hőbontás, majd lelassítja vagy leállítja a folyamatot a fő anyag hőmérsékletének emelkedése. Az égésgátló elve az, hogy melegítéskor kristályos vizet bocsát ki, amely aztán elpárolog, lebomlik, és vízgőzt bocsát ki. Ebben a reakciófolyamatban az égés során keletkező sok hőenergiát kell elnyelni, ami nagymértékben csökkentheti az anyag felületi hőmérsékletét, így a polimer anyagok hőbomlásának és égésének lehetősége nagymértékben csökken.
2. Halogénezett égésgátlók:
A halogénezett égésgátlók ma már a világ egyik legnagyobb szerves égésgátló gyártása, több brómot és klórt tartalmazó halogénezett égésgátlót használnak. A legtöbb halogénezett égésgátló szerves, és a fő polimer anyagok jól integrálhatók egymással. A halogénezett égésgátlók, mint égésgátló adalékanyagok, nem változtatják meg alapvetően magának a polimer anyagnak a fizikai és kémiai tulajdonságait. Ráadásul a hozzáadott halogénezett égésgátlók mennyisége nagyon kicsi, de különösen jó égésgátló hatással bírhat. A brómot tartalmazó halogénezett égésgátlók olyan alifás, aliciklusos, aromás vegyületek, amelyek brómot tartalmaznak, mint például a dekabróm-difenil-éter, dekabróm-difeniletán és a tetrabrom-biszfenol A. A klórozott égésgátlók főként klórozott paraffinok. A bróm és a klór égésgátló elve szinte ugyanaz: amikor a hőmérséklet nagyon magas, a halogén égésgátlók a szén-halogén kötés megszakad, a halogén gyökök felszabadulása, nagyon jó lehet a polimer anyag elkapására, mert a hő lebomlása miatt a szabad aktív gyökök, csökkentheti a szabad gyökök koncentrációját, így lassíthatja vagy megállíthatja a szabad gyökös láncreakció égését. Ezenkívül a halogénezett égésgátlók bomlása során felszabaduló hidrogén-halogenid nem ég könnyen, és blokkolhatja az oxigént, ami szintén gátolja az égési reakciót. Ha azonban a halogénezett égésgátlóval ellátott polimer anyag ég, akkor sok hidrogén-halogenid gáz keletkezik. Ez a gáz mérgező és maró hatású, könnyen felszívja a levegőben lévő nedvességet, és nagyon maró hatású hidrohalogénsavvá alakul, sok füst keletkezik. Ezek a füstök, mérgező gázok és maró gázok károsak az emberi egészségre, hanem a tűz oltására, a menekülésre és az azt követő helyreállítási munkára is, hogy különösen nagy bajt okozzon.
3. kezelt Al(OH)3 égésgátló.
Az alumínium-hidroxidot alumínium-oxid-trihidrátnak (ATH) is nevezik, molekuláris képlete Al(OH)3, az egyik szervetlen égésgátló anyag, amely nagyon korán megjelent, sok dologgal szinergikus hatást fejthet ki, és nem mérgező és nem korrozív. Az alumínium-hidroxid égésgátlók felhasználása ma már meghaladja a 80%-t az összes szervetlen égésgátlóból, és széles körben használják a különböző polimer műanyag termékekben. Az alumínium-hidroxid hozzáadása a polimer anyagokhoz csökkenti a gyúlékony polimerek koncentrációját. Amikor a polimer anyagot felmelegítik (kb. 250 ℃), az alumínium-hidroxid dehidratációs reakcióba lép, és sok hőenergiát képes elnyelni, ami hatékonyan megakadályozza a polimer anyag hőmérsékletének növekedését. Ugyanakkor a lebomlott vízgőz csökkenti az égés során keletkező gyúlékony gázok és az oxigén koncentrációját, és megakadályozza az égés terjedését. Ugyanakkor a bomlás egy másik fém-oxid alumínium-oxid (Al2O3), mert a magas katalitikus aktivitás, lehet, hogy a polimer termikus térhálósító reakció felgyorsult, a polimer felületén, hogy egy réteg karbonizált film, ez a réteg a film hatékonyan lassítja az égést, amikor a hőátadás, így szerepet játszanak a lángmentesítő. Az alumínium-oxid is adszorbeálhatja a részecskéket, nem engedheti ki a füstöt. Általánosságban elmondható, hogy minél több alumínium-hidroxidot adunk hozzá, annál jobb az égésgátló hatás, de ha túl sokat adunk hozzá, a polimer anyag szilárdsága jelentősen csökken. Az alumínium-hidroxid másik hátránya, hogy a bomlási hőmérséklet viszonylag alacsony, 245 és 320 ℃ között dehidratációs reakciót mutat, így az égésgátló alumínium-hidroxid hozzáadása korlátozza a polimer anyagok feldolgozási hőmérsékletét is.
4. Foszforos égésgátlók.
A foszfor-égésgátlók jellemzői és összetétele szerint szervetlen foszfor-égésgátlókra és szerves foszfor-égésgátlókra oszthatók. Itt a szervetlen foszforos égésgátló a vörös foszfor, ammónium-foszfát, ammónium-polifoszfát, a szerves foszforos égésgátló a foszfát-észter, foszfit és így tovább. A foszforos égésgátló szintén egyfajta nagy hatékonyságú, nagyon stabil, széles körben használt égésgátló, az égésgátló elve elsősorban az izolációs film kialakításával érhető el az égésgátló hatás. A szigetelőfilm kialakításának két különböző módszere van: (1) amikor az égésgátló hatást oxigéntartalmú polimerekre fejtik ki: az égésgátló termikus lebomlása során valami olyasmi keletkezik, ami a polimer felületét nagyon gyorsan dehidratálja és elszenesíti, majd elszenesedett réteget képez. Mivel a monolitikus szén nem éli meg azt a fajta párolgó és bomló égést, amely lángokat hoz létre, ezért égésgátlóként hat. A belsőleg lejátszódó kémiai reakció a foszfortartalmú vegyületek termikus bomlása, és a végtermék a poli(metafoszforsav), amely egy nagyon erős dehidratáló szer. (2) A foszfor-égésgátló az égési hőmérsékleten nem illékony üvegszerű anyaggá bomlik, be lehet csomagolni a polimer felületét, ez a szoros védőréteg az izolációs réteg szerepét játszhatja. A foszfororganikus égésgátló elsősorban a polimer anyagok bomlási szakaszában működik a tűz kezdetén. Elősegítheti a polimeranyag dehidratációs karbonizációját, így a polimeranyag nem tud gyúlékony gázokat termelni, és mivel a nem illékony foszforvegyületek a koaguláns szerepét játsszák, így a szénvegyületek védő szénfilmet képeznek, a külső levegő és a hő elszigetelődik.
5.Szilikon lángmentesítő.
A szilikon égésgátló szervetlen szilíciumot és szilikont, szervetlen szilícium-dioxidot, szilícium-dioxidot, szilikátot, talkumot és így tovább, ezt a fajta égésgátlót gyakran használják töltőanyagként; szilikon égésgátló egy újonnan megjelent, halogén elemek nélkül az égésgátló, hanem egyfajta gátlása a füst által termelt füst a faszén szer, elsősorban utal szilikon gyanták, polisziloxánok (mint a szilikonolaj, szilikongyanta, szilikon gumi és a különböző szilikon kopolimerek és így tovább), poliszilánok és így tovább, a leggyorsabban növekvő egy a polisziloxán. Az égésgátló mechanizmusa elsősorban a kondenzált fázisú égésgátló mechanizmusban nyilvánul meg, azaz a repedezett szénréteg létrehozásán keresztül, és a szénréteg antioxidáns kapacitásának javítása az égésgátló hatás elérése érdekében. A szilíciumorganikus égésgátlók polimer anyagokhoz történő hozzáadása után a szilíciumorganikus égésgátlók nagy része az anyag felületére kerül, és magas hőmérsékleten reagál, hogy a polimer felületén széntartalmú szilikátréteget képezzen, amely szerepet játszhat a gyúlékony gázok kiszabadulásának lassításában vagy megakadályozásában, valamint a szabad gyökök keletkezésében. Ugyanakkor az égésgátló elősegítheti a polimer szénné alakulását is, ami csökkentheti a polimer lebomlási sebességét, így magas hőmérsékleten nem könnyű a termikus bomlás. Másrészt a szilikon alapú égésgátlók hővel is hőbomlásnak mennek át, ennek a folyamatnak sok hőt kell elnyelnie, ami az égésgátló anyagot lassíthatja vagy leállíthatja a fűtést.